Sziasztok! ^^
Itt is lennék az első résszel ahogyan ígértem. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Nem is húzom tovább a szót!
Jó olvasást kívánok és szép estét!
Ölel, Lucy xx
Gondolataimba merülve ülök egy kávézóban, fejemben újra lejátszom a reggeli veszekedésemet anyámmal. Nem igaz, hogy nem bírja elfogadni, hogy amint találok egy albérletet el fogok költözni otthonról. Most töltöttem nyáron a 20-at és szerintem én fogom eldönteni, hogy mit csinálok és mit nem. Apa elfogadta a döntésem, amiért hálás vagyok neki. Ő az aki mindig megengedett mindent, ha anya pedig nem, megpróbálta rábeszélni. Szerintem most is ezt teszi a költözéssel kapcsolatban.
Gondolataimból egy hang zökkentett ki.
- Helló, mit hozhatok? - kérdezte a szőke hajú srác.
- Helló, egy feketekávét kérnék - válaszoltam.
- Rendben - írta fel a kis a jegyzetfüzetbe - mindjárt hozom. - majd el is sietett.
Kinézve az ablakon jutott el tudatomig, hogy elkezdett fújni a szél. De jóóó, a faszomba már. Ősz van. Ilyenkor mindig depis vagyok, nem tudom miért, hmm talán az eső miatt, nem szeretem ha esik.
- Tessék - mondta a srác és letette elém az életmentő löttyöt.
- Köszönöm - eresztettem meg egy féloldalas mosolyt, ő pedig viszonozta.
Lassan fogyasztottam italom, szemeim bejárták a kávézó minden szegletét, nem volt túl nagy hely, de kicsi sem, pont megfelelő. Csak néhány vendék volt, de láthatóan ők is kellemesnek érezték a légkört. Talán többször kellene idejárnom.
A nagy nézelődésben szemeim megakadtak egy hirdetésen. Üres csészémet letéve álltam fel és indultam el megnézni. Egy albérlet, ráadásul nincs is messze!! Telefonomat elővéve kezdtem el tárcsáznia a lapon látható számot, majd visszaülve a helyemre rányomtam a hívás gombra. Ez egy tökéletes lehetőség amit nem fogok csak úgy veszni hagyni!! Kicsöng.
Ebben a pillanatban kezdett el csörögi egy telefon a kávézóban. Kíváncsian kerestem a hang forrását, míg szemeim megállapodtak a szőke hajú srácon aki épp mos veszi fel a telefont, elfordulva a vendégektől.
- Haló? - szólt bele.
- Öhmm...helló, lenne egy perced? - kérdeztem, hülye lennék telefonon kommunikálni vele amikor lehetőségem van személyesen is.
- Persze, miben segíthetek? - kérdezte rekedtes hangján.
- Akkor idejönnél egy percre? - hirtelen megfordult majd a vendégeken jártatta szemeit, végül tekintetünk találkozott én pedig intettem neki, hogy jöjjön ide, majd kinyomtam a hívást. Lassú léptekkel közelített felém majd mikor elérte asztalom megállt.
- Ülj le nyugodtan - mondtam neki, majd megvártam míg teljesíti kérésem aztán belekezdtem mondandómba.
- A nevem Kae Ri Young, de szólíts csak Ri-nek - nyújtottam felé kezem amit ő el is fogadott.
- Min Yoon Gi, de csak Yoongi- felelte.
- Az albérlettel kapcsolatban - böktem a hirdetés felé - szeretnék veled beszélni - vágtam bele mondandómba.
- Ohh - lepődött meg - mit szeretnél tudni? - kérdezte, majd kezeit összekulcsolta az asztalon.
- Hát elsősorban a lakbér és, hogy mikor kellene fizetni - kérdeztem.
- Szerintem az árban később meg tudnánk egyezni, a lényeg, hogy havonta kellene.
- Munkahelyem van szóval azzal szerintem nem lesz gond - mosolyogtam - de legjobban az érdekelne, hogy nem zavarna e a hangos zene? - remélem nem, mert akkor kezdhetek el keresgélni megint igaz, hogy erre csak véletlenül bukkantam rá.
- Zene? - kérdzte felvont szemöldökkel - Ezt, hogy érted? - értetlenkedett.
- A hobbim a zenélés - légysziii légysziii ne zavarjoon!!
- Komolyan? - csodálkozott - azzal nem lesz gond, én is azzal foglalkozom. - mosolygott.
- És pincér is vagy - vigyorodtam el.
- Hát valamiből meg kell élni -válaszolta vigyorogva, azt hiszem nem lesz gond, kedves srácnak tűnik.
Még beszélgettünk pár dologról a lakással kapcsolatban és kiderítettem pár dolgot róla is de végül arra a döntésre jutottunk, hogy akár már holnap is költözhetek.
Kifizetve a kávém sétáltam ki az ajtón cipzáromat felhúzva a szél miatt és indultam is haza.
Na most lesz csak veszekedés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése